Blog

Sokan panaszkodnak körülöttem az életükre. Arra, hogy a körülmények áldozatai. Természetesen előfordul, hogy nehéz élethelyzetbe kerülünk, és csak áldozatok árán tudunk abból kijutni. Nehézség esetén az emberek egyik fele homokba dugja a fejét, nem vállalva a szükséges kockázatot, a másik felük viszont megteszi a szükséges lépéseket, változtat.

Mostanában sokan megtalálnak engem munkahelyi problémákkal. Hogy be vannak zárva, nem boldogok, és hasonlítgatják magukat a náluk jobb körülmények között élőkkel. Mert a szomszéd fűje mindig zöldebb, tudjuk.

Előfordulhat az is, hogy valóban megköt bennünket az élet, és átmenetileg ahhoz, hogy legyen mit tennünk az asztalra, kompromisszumot kell kötnünk a számunkra korán sem ideális munka és életkörülményeinkkel. Mit tehetünk ekkor?

Gondolkodjunk el egy kicsit azon, mivel jutalmazhatnánk meg önmagunkat az erőfeszítéseinkért. Egy kávé kellemes, nyugodt körülmények között vagy egy kád forró fürdő biztosan nem terheli meg a pénztárcánkat. Időt kell csupán rászánnunk. Időt adni önmagunknak a töltődéshez. Ez az, ami nem szokott könnyen menni. Saját magunk jutalmazása.

Létezik a „másokért élő ember” típusa. Biztosan mindannyian ismerünk néhányat ebből a kategóriából. Ők önfeláldozóan segítenek másoknak, de önmagukat elhanyagolják. És amikor már nincs több energiájuk (mert ők maguk nem szánnak időt a saját töltődésükre), panaszkodni kezdenek, amiért ők mindent megtesznek, de senkitől sem kapnak semmit. Mártírokká, áldozatokká válnak. Mert másoktól várják, hogy visszakapják mindazt, amit feláldoztak. A saját idejüket. A saját időnkkel azonban mi magunk rendelkezünk, és nem tudjuk behajtani senkin. Hogy kinek adjuk, a mi döntésünk. Jó dolog, ha tudunk adni belőle másoknak, de nem érdemes megfeledkezni önmagunkról sem.

Ha valamit jól csináltunk, kiemelkedően teljesítettünk, kipróbálhatjuk, hogy megjutalmazzuk magunkat pénztárcánktól függően. Néha egy kedves kulcstartó is elég lehet ahhoz, hogy jó érzéssel töltsön el, amikor ránézünk. Mert kellemes emlékek ugranak be arról, hogy miért is vettük azt magunknak. Nem a rááldozott pénz mértéke a lényeg, hanem az élmény: önmagunknak adtunk valamit.

És a legtöbb, amivel megajándékozhatjuk magunknak, az a saját időnk. Hogy minőségien teljen, rajtunk múlik.

Hogyan illesszük bele ezt a mindennapokba? Hiszen gyakran fáradtan hazaérve a munkából már legkevésbé sincs energiánk még tenni valamit a kötelességeinken kívül. De valahol arra van időnk és energiánk, amire szakítunk. Ennek ellenére, ha úgy érezzük, nem vagyunk képesek változtatni a hétköznapok sodrásán, megtehetjük a munkaszüneti napokon. Kinek mi jelent boldogságot, az aktív vagy passzív pihenés? Álmodjuk meg! És ha megálmodtuk, építsük bele az életünkbe, megalkuvást nem tűrően. Hiszen ki is lehetne a legfontosabb, ha nem saját magunk? És ha egy kicsit feltöltöttebbek vagyunk, másoknak is önzetlenebbül tudunk adni, nem várva viszonzást cserébe.