Blog

Országunk a nemzetközi kutatások szerint is a vezetők között van negatív gondolkodás és élethez való hozzáállás ügyében. Hogyan fordíthatjuk mindezt a hasznunkra, és változtathatjuk meg ennek segítségével a saját hozzáállásunkat pozitívra?

Sokaktól hallom, hogy a tömegközlekedésen és az utcán sétálva, amikor körülnéznek, rossz kedvük lesz a sok negatív embertől. Többen azon is aggódnak, hogy mi lesz így a felnövekvő generációval, pl. amikor azt látják, hogy a felnőttek kicsit sem jókedvűek a kisbabájuk mellett, és jobb esetben is csak egykedvűek.

Ha így nézünk a világra, valóban nem a boldogság az, amit fel fogunk fedezni. Érdekes, de az, hogy mit veszünk észre az emberekben, a saját hozzáállásunkról is tanúskodik. Ha a negatív dolgokra vagyunk kihegyezve, és azt látjuk másokban, valószínű, hogy a saját életünkben is többször vesszük észre a hiányosságokat, mint a bőséget.

Vannak olyan emberek is, akik ugyanebben az országban azt látják, hogy sok nevetés, segítőkészség és kedvesség árad az emberekből. Ugyanazokról az emberekről beszélünk! Annyi a különbség, hogy ezek a személyek a saját életükben is a jóra koncentrálnak, és arra helyezik a fókuszt, hogy mennyi mindenük van, amiért hálásak lehetnek.

Utóbbi hozzáállás sokak számára nevetségesen távolinak tűnhet, ám szerencsére a valóságban nem ennyire bonyolult változtatni a viszonyulásainkon. A pozitív életszemlélet alapja, hogy figyeljük és keressük magunkban és a világban a jót. Aki a kellemes dolgokra koncentrál, automatikusan nem veszi észre a kellemetlenségeket. Illetve, ha mégis, azon kezd el tudatosan gondolkodni, hogy a „kellemetlenség” milyen jót hozhat az életébe.

És hogy lehet ezt a változást beindítani?

Kezdhetjük rögtön a minket körülvevő emberekkel. Amint eszünkbe jut egy nem szimpatikus jellemvonás abban, aki szembejön az utcán, idézzük fel, hogy mi most épp hozzáállást akarunk változtatni, és az érdekel bennünket, hogy mi lehet abban az emberben jó, vagy mit tanulhatnánk tőle, ami előre viszi az életünket, fejleszti a személyiségünket.

Ennél még fontosabb, hogy önmagunkat se becsméreljük, kritizáljuk és értékeljük le. Ha egész életünkben azt hallgattuk, hogy csak akkor vagyunk szeretetre méltóak, ha így vagy úgy viselkedünk, akkor ennek az átállítása valószínűleg egy kicsit több időt fog igénybe venni. Itt ugyanúgy a negatív hozzáállást változtatjuk meg pozitívra. Fontos, hogy értékeljük magunkat az apróságokért is, fogadjuk el az épp jelen lévő – akár negatív – érzéseinket is. Akkor, amikor idegesek vagyunk, haragszunk, vagy épp türelmetlenkedünk, ugyanúgy szeretetre méltóak vagyunk. Természetes emberi érzelmeket élünk meg. Ritka az olyan ember, aki minden pillanatban képes kiegyensúlyozott maradni, bocsássuk hát meg magunknak, ha ez nekünk nem megy ennyire könnyen.

Az, ha a minket körülvevő világ szépségeire koncentrálunk, hatással van a saját magunkhoz való hozzáállásunkra, és fordítva is így van. Ezért érdemes mindkét irányban erősíteni magunkban a hála és bőség gondolatokat, érzéseket. Amikor kiegyensúlyozatlanok vagyunk, feltehetjük magunknak a kérdést: „Miért lehetek most ebben a pillanatban hálás?”. Észre fogjuk venni, hogy mennyivel pozitívabb érzések jönnek be rögtön, ha erre koncentrálunk.

A hozzáállásunk megváltoztatása negatívról pozitívra természetesen nem egyik napról a másikra állandósul. Csodálatos viszont megfigyelni, hogy már egy kicsivel pozitívabb viszonyulás is mennyivel több elégedettséget hoz az életünkbe. A pozitív személetmód segít hozzá ahhoz is, hogy sikeres emberekké váljunk, és örömmel dolgozzunk a saját életünk jobbá tételén.

Ha elköteleződünk a változtatás mellett, érdemes lehet segítséget is kérni, hogy biztosan kitartsunk az úton. Nem elég ugyanis elkezdeni, fenn is kell tudni tartani a pozitív szemléletet, és ez, amíg be nem rögzül az új látásmód, néha szükségessé teszi a külső támogatást. Az, ha valaki segítséget tud kérni, szintén pozitív, mert jelzi az a szándékot a változtatás iránti igényre, és jelenti annak beismerését is, hogy bizony néha mindannyiunknak szüksége van segítségre.