Blog

Az előző részben arról volt szó, hogy agyunk, mint problémamegoldó, sok esetben hogy kreál számunkra problémákat akkor is, amikor nincs rá szükségünk, és akadályozza meg ezáltal, hogy megéljük a jelent a maga teljességében.

Ebben a részben konkrét módszereket veszünk sorra, melyek segíthetnek az itt és most átélésében. Nézzük is:

Kényszergondolatoknál:

• Gondolat-stop: azoknak javasolt, akiknek be-betörő kényszergondolataik vannak, amelyek végiggondolása ellenállást vált ki. A módszer lényege, hogy amikor érzékeljük, hogy jön – gyakran vizuálisan – egy kép, gondolat, gyorsan vizualizálunk magunk elé egy STOP táblát, ezzel elkerülhető a továbbgondolása, hiszen megálljt parancsoltunk magunknak. Ha sokszor csináljuk, szinte automatikussá is válik a STOP tábla megjelenése, mielőtt a zavaró gondolat elhatalmasodna rajtunk.

• Mantrázás: hasonlít a gondolat-stop módszerhez, annyi a különbség, hogy ebben az esetben nem vizuálisan állítjuk le a nem kívánt gondolat tartalmat, hanem mondatokat mondunk magunkban, amíg meg nem nyugszunk. Lazító hatása van például a következőnek: „Itt és most minden rendben van, megnyugodhatok.” Addig célszerű ismételgetni, ameddig teljesen át nem érezzük, és valóban így is gondoljuk. Természetesen sok más mondat is hatékony lehet, itt jöhet képbe a kísérletezés, kinek-kinek rátalálni a saját formulájára.

Felesleges problémakreálásnál:

• Kilépés a spirálból: ha észleljük, hogy agyunk ismét feleslegesen generált problémát, amivel látjuk, hogy nem célszerű több időt eltöltenünk, megakaszthatjuk a gondolataink árját egy váratlan/hirtelen mozdulattal. Pl. már megint azon gondolkodom, hogy hazaérve elég időm lesz-e vacsorát készíteni (pedig már egyszer átgondoltam). Amint ez tudatosodik, gyorsan ugorhatok egyet, tapsolhatok, vagy felugorhatok. Ezzel kizökkenek abból a gondolati körforgásból, amibe kerültem, és már dönthetek úgy, hogy nem állok vissza a korábbi „röppályára” és maradok a jelenben. A variációk száma itt is a végtelennel határos, lehetünk kreatívak 

Érzékszerveinkkel a jelenbe:

• Zajokra koncentrálás: a nem kívánt gondolkodás leállítása egyszerűen azzal, hogy a környezet hangjaira irányítjuk a koncentrációnkat. Lehet ez a város zaja vagy madárfütty, és ha már rutinosak vagyunk, az az igazi belemerülés, ha egyszerre figyeljük az összes neszt.

• Színek és formák vizsgálata: az előző módszerhez hasonlóan, itt is a környezet ingereit figyeljük meg, csak itt a vizuális hatásokra koncentrálva pl. elhaladó autók színei, az ég és felhők változásai stb.

• Szagok: a kellemes illatokra az egyik legkönnyebb felfigyelnünk, és általuk visszatérni a jelenbe. A módszer nehézsége, hogy nem tudjuk bárhol előidézni, ahol viszonylag semleges illatok vannak. De ha emellett döntünk, a levegő frissességének változásaira mindenképp koncentrálhatunk.

• Tapintás és önmagunk folyamatainak érzékelése: nagyszerűen visszaránt a jelenbe, ha elkezdjük figyelni saját szívverésünket, légzésünket – utóbbit kedvünk szerint gyorsíthatjuk, lassíthatjuk. Ezen kívül az is hasznos, ha a bőrünkön simítunk végig, és éljük át teljesen, hogy milyen érzés. Ez az egyik legjobb technika a jelentudatosságra, hiszen önmagunk megfigyelésére bármikor van lehetőségünk! Erre épül az autogén tréning módszere is.

A fenti módszereken kívül is léteznek még technikák, de mindnek az a lényege, hogy a figyelmi fókuszunkat tartsuk a jelen megélésen.

Összességében azt fontos megértenünk, hogy a jelenben lenni mindig jobb, mint valamin rágódni. Vannak olyan problémák, amelyeket nem tudunk itt és most megoldani, és ha erre már tudatosak vagyunk, nyert ügyünk van: vissza a jelenbe! Nem érdemes mindig azon törnünk a fejünket, hogy mi miért történik, vagy, hogy minek mi a megoldása (az itt és most fontos helyzetektől eltekintve). Ha képesek vagyunk rá, engedjük el magunkat, és élvezzük, hogy itt és most vagyunk.