Blog

Ez a kérdés már úgy bevésődött a társadalomba, hogy inkább számít költői kérdésnek, mint valósnak. Mindazonáltal belegondolva az emberi psziché működésébe, mégis létezik válasz, mely a legtöbb helyzetben irányadó lehet.

Amit mindannyian tudunk: a szív az érzelmekre, az ész a racionalitásra utal. Az is közismert, hogy a nők inkább követik a szívüket, míg a férfiak inkább az eszükre hallgatnak. Ennek okát korábbi cikkeimben boncolgattam. Egy mondatban a lényege, hogy a férfiaknak a társadalom kevésbé engedélyezi az érzelmeket, mint a nőknek, akiknél ez még vonzó is lehet.

Miért vonzó az érzelmeinkre hallgatnunk?

Nyilvánvaló okokból. Amikor egy veszekedés közepén vagyunk, felemeljük a hangunkat, dühösek vagyunk, vagy megsértődünk, az érzelmeink irányítása alatt állunk. Nagyon nehéz erős érzelmi befolyásoltság alatt az eszünket figyelni, az érzelmek könnyen beszippantanak. Ilyenkor érezzük – legalábbis bizonyos mértékben –, hogy nincs nálunk a kontroll, nem mi irányítjuk önmagunkat, hanem az érzelmeink irányítanak minket.

Azzal, ha az érzelmeinkre hallgatunk, akkor járunk a legjobban, ha pozitív érzelmi állapotot élünk át. Az öröm, a boldogság, az elégedettség, a hála stb. mind olyan érzelmek, melyek megélése jó hatással van magunkra és környezetünkre egyaránt. Sokszor élünk azonban meg negatív érzelmeket pl. dühöt, szomorúságot, elkeseredettséget stb. Ezekben a helyzetekben, ha kiengedjük magunkból az érzelmeinket, és ezeknek megfelelően viselkedünk, nem biztos, hogy kellemesnek fogjuk érezni a következő perceket.

Miért jó ötlet az eszünkre hallgatnunk?

A racionálisan végiggondolt, megfontolt cselekvés hosszútávon lehet vonzó számunkra. Tipikus eset erre a cukrászda mellett elhaladó, fogyókúrázó lány esete, aki szíve szerint – tehát érzéseire hallgatva – megállna, és enne egy jól kinéző süteményt, de inkább átgondoltan dönt, mert kitart amellett, hogy le akar fogyni.

Egy vitában ugyancsak hasznos lehet, ha az ember képes megőrizni a józan eszét. Ha tudunk koncentrálni arra, hogy a kellemetlen érzelmeink helyett logikusan gondoljuk át a vita tárgyát, nagyobb valószínűséggel hozhatunk mindenki számára jó döntést. Természetesen ez konfliktus hevében nem mindig könnyű, de kis gyakorlással megtanulható.

Összességében:

Az érzelmeink inkább a rövid távú céljaink, vagy hirtelen támadt vágyaink (pl. kikiabálni magunkból a bánatunkat) kielégítésében segítenek, de könnyen tévútra vihetnek, ha a szemünk előtt alapvetően hosszú távú célok lebegnek. Az átgondolt, hideg logika hosszú távon több eredményhez vezethet, mind a saját céljaink, mind a kapcsolataink minősége szempontjából.

Például: Egy konfliktusban mindkét fél alapvető célja, hogy a másik megértse, és emiatt gyakran figyelmen kívül hagyják azt, hogy nekik maguknak is megértő feleknek kellene lenniük. Teszik ezt azért, mert az érzelmeiket követik, és így csupán magukra gondolva, a másik irányában elvárásokat alakítanak ki („Érts meg!”).

Viszont, ha egy vita közben arra koncentrálnak, hogy korrekten viselkedjenek, és törekednek arra, hogy megértsék a másik álláspontját is, ne csak elvárják azt a saját oldalukról, az már az ész uralmára utal az érzelmek fölött.

Az utóbbi módszer valószínűleg hatékonyabb hosszú távon, mert az érzelmeink folyton arra vinnének bennünket, hogy csak magunkra gondoljunk, mi akarjunk kapni (megértést, szeretetet), és így, az érzelmek által irányítva könnyen elfeledkezhetnénk a tisztességes és korrekt hozzáállásról a másik féllel szemben.

Ugyanez a helyzet, ha például azt fontolgatjuk, kilépjünk-e egy kapcsolatból. Az eszünk tudja, hogy nem jó úton vagyunk, de szívünk szerint benne maradnánk. Általában ebből a felállásból az szokott kisülni, hogy az ember egy kicsit még benne van, de előbb-utóbb kénytelen lesz az eszére hallgatva meglátni, hogy valójában mennyire illenek vagy nem illenek össze egymással.