Blog

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek, vannak hiányosságaink. Az embernek azonban alapvető szükséglete a teljességre, egészlegességre való törekvés. Ezért vagyunk motiváltak arra, hogy olyan partnert találjunk, aki kiegészít bennünket. De mit is jelent ez a kiegészítés valójában?

Azt jelenti, hogy szeretnénk, ha meglenne benne az, ami bennünk nincs. Gyakran ezek olyan – belőlünk hiányzó – tulajdonságok, amelyeket nem is ismerünk be önmagunknak. Ezzel alapvetően nincs is addig semmi gond, ameddig nyitottak vagyunk önmagunk fejlesztésére. Ez azt jelenti, hogy bár van egy bennünket kiegészítő partnerünk (tegyük fel, hogy lusták vagyunk), mégsem süppedünk bele abba, hogy „jól van, majd ő megcsinálja”. Ha mégis ezt tesszük, akkor egy idő múlva annyira belekényelmesedünk a helyzetbe, hogy elkezdjük elvárni, hogy párunk legyen aktív helyettünk.

Nagy csapda, mert éppen azért választunk olyan partnert, aki kiegészít bennünket, mert mi abban az adott dologban nem vagyunk jók. Az, hogy elcsúszik-e ezen a kapcsolat, attól függ, hogy fogjuk fel a helyzetet. Ennek két módja lehetséges:

• Hagyom, hogy csinálja azt, amiben ő jó, és én nem, és örülök, hogy nekem nem kell.

• Megtanulom tőle, hogy ő hogy csinálja az adott dolgot, és ezután én is jó leszek benne.

A mi döntésünk, hogy melyiket választjuk. Ebben van szabadságunk, választási lehetőségünk. Eldönthetjük, hogy szeretnénk-e fejlődni a kapcsolatban. Azzal, ha a fejlődés (és nem az ellustulás) mellett döntünk, kettős hasznunk van. Egyrészről fenntartjuk, hogy a párunk hosszútávon fel tudjon nézni ránk, másrészről teszünk azért, hogy a saját személyiségünk jobb irányba változzon. Álljon itt néhány példa arra, hogy mely hiányosságaink esetén, milyen elvárások fogalmazódhatnak meg bennünk a (leendő) partnerünkkel kapcsolatban:

• Önmegvalósítás hiánya: a másik legyen aktív, lendületes, dinamikus.
• Saját identitás hiánya: a másikkal képesek legyünk megvalósítani a tökéletes családot, és ő ezen felül tegyen azért, hogy a légkör meghitt legyen.
• Biztonság hiánya: a másik nyújtson biztonságot.
• Kommunikációs készség hiánya: a másik hallgasson meg türelmesen és legyen szórakoztató.
• Önállóság és vállalkozó szellem hiánya: nagy igény arra, hogy a másikkal sok közös program és tevékenység legyen.
• Gazdasági képességek hiánya: a másiknak legyen jó pénzügyi érzéke.
• Szabadság és függetlenség hiánya: a másik legyen folyamatosan jelen.

Kihangsúlyozom, hogy az teljesen rendjén való, hogy vannak hiányosságaink. Ezért keresünk olyan partnert, aki jó azokban a dolgokban, amikben mi nem. Felfoghatjuk úgy is, hogy azért jött az életünkbe, hogy megtanítson bennünket arra, amiben ő kiemelkedő, és mi nem. Ez természetesen fordítva is így van. Amiben mi vagyunk jók, és a partnerünkből hiányzik (pl. zavar bennünket), abban ő az, akinek tanulnivalója van tőlünk. A kérdés, hogyan gondolkodunk: bele akarunk kényelmesedni a helyzetbe, elvárásokat támasztani, és elégedetlennek lenni VAGY fejlődni akarunk, tanulni egymástól, építve önmagunkat.

A döntés rajtunk múlik :)