Blog

Párkapcsolatban alapvető viszonyulási formánk a másikhoz nöi-férfi vonalon természetes. Előbb-utóbb azonban észrevesszük párunk gyerekes szokásait, vagy épp túlkontrolláló, szülőhöz hasonló attitűdjét. Ilyenkor nehéz lehet továbbra is felnőttként tekinteni rá, és bizony előfordulhat, hogy tudattalanul többnyire szülőként vagy gyerekként kezdjük őt kezelni.

Mi történik ilyenkor, mire lesz ez hatással a kapcsolatban?

Jó jelzője annak, ha a kapcsolatban a felek már dominánsan nem férfi-nő, hanem gyerek-szülő pozícióban gondolkodnak a másikról, hogy csökken a szexuális vágy. Hiszen a szüleink és a gyermekeink irányában aszexuálisan viselkedünk, és ez így természetes.

A párok ilyenkor gyakran csak azt veszik észre, hogy maguk sem tudják miért, de nem vágynak a szexre. A kapcsolattal alapvetően nincs különösebben baj, mégis valahogy „kihűl”. A felek maguk sem tudják hova tenni, mivel magyarázni a dolgot, mert a folyamat legtöbb esetben tudattalanul zajlik.

Sokszor szülés után következik be a házastárs átkeretezése, hiszen akkor a helyzet is úgy kívánja, hogy a korábbiakkal ellentétben, már apának és anyának lássuk a másikat. Segíthet a férfi-női viszonyulás megtartásában vagy helyreállításában, ha párunkat nem kezdjük el „Apa” / „Anya” néven szólongatni. Ahogy a mondás is tartja: „a név kötelez”. Hatással van személyiségünkre, és hozzáállásunkra. Gondoljunk csak bele, ha egész nap apa/anya volt a másik, nem lehet, hogy este az ágyban is nehezebb őt átsorolni a kívánatos férfi/nő kategóriába?

Fontos kiemelni, hogy időszakosan teljesen természetes, ha párunkban látjuk az anyát/apát és a gyereket. Sőt, szükségünk is van rá. Amikor gyengébbek vagyunk lelkileg, kifejezetten jól tud esni, ha párunk átveszi a gondoskodói szerepet. Ez klasszikusan szülői hozzáállásnak felel meg, ezzel együtt jó ha jelen van. Ami számít, hogy leggyakrabban jelenlévő hozzáállásunk párunkhoz a férfi-női vonalon maradjon.

Mit tehetünk, ha mégis eltolódik az egyensúly?

A teljesség igénye nélkül néhány ötlet:

  • Felidézhetjük például milyennek láttuk párunkat, amikor megismertük. Kinyithatjuk újra szemünket a másik férfias/nőies megnyilvánulásaira, mozdulataira.

  • Megkérhetjük őt, hogy viseljen olyan ruhákat, amelyektől beindul a fantáziánk. Ha sose beszélgettünk vele erről, hogy mi tetszik rajta, akkor a kialakult helyzet különösen jó lehetőséget teremt erre is.

  • Odafigyelhetünk arra, hogy több időt töltsünk kettesben, és ez az idő valóban a másikra történő minőségi odafigyelésről szóljon. Gyermekes családok gyakran megfeledkeznek a kettesben töltött idő fontosságáról – és most nem az „együtt nézünk meg egy filmet” élményre gondoltam. Inkább olyan jellegű időtöltésekre, amelyek a kapcsolat kezdeti – randevús – időszakában gyakorinak számítanak. Ha párunk lelki világára nem figyelünk oda, nem csoda, ha előbb-utóbb csak a felszínen látszó szerepeket kezdjük észrevenni rajta, mint pl. anya/apa, főzőrobot, igásló stb.