Blog

Van egy oldalunk, amelyről nem tudunk, mégis erőteljesen befolyásolja a viselkedésünket. Olyan késztetésekre és cselekvésekre sarkall, melyekkel nincs tudatos kapcsolatunk. Tudattalanunkban tárolunk ugyanis minden olyan információt önmagunkról, melyekről nem tudunk elfogadni, hogy részünket képezi.

Freud és Jung óta nagy népszerűségnek örvend a tudattalan témaköre. A legtöbb elmélet annyiban egyetért, hogy a tudattalan, mint árnyékszemélyiség nagy hatással van a mindennapi életünkre, életvitelünkre.

Hogyan működik a tudattalan?

Kezdjük a legelején. Kisgyermekkorban megtanuljuk, hogyan „élhetünk túl” a nagyvilágban. Ehhez elsajátítjuk szüleink értékrendjét, valamint a társadalmi normákat. Eszerint kezdjük élni az életünket. Azonban valószínűleg ösztönösen nem mindig az a viselkedés jönne természetes módon, amit a szüleink vagy a társadalom elvár. Az alkalmazkodás azzal jár, hogy nem minden ösztönkésztetésünket élhetjük ki. Ezen kívül azt is megtanuljuk, hogy vannak olyan érzelmek, amelyeket nem szabad éreznünk. Viszont az érzés attól, hogy nem szabad éreznünk, még ott van!

Így történik, hogy mind a legátolt ösztönkésztetések, mind az önmagunknak nem megengedett érzelmek a tiltott szférába száműzetnek, és mint úgy, bizonyos elhárító működések révén eltűnnek a tudatos régiókból.

Mivel azonban ezek az ösztönök, érzelmek továbbra is részünket képezik – csak nem tudatos módon –, valamilyen formában vissza kell jönniük a „felszínre”. A tudattalanba száműzött tartalmak, mivel a tudattalanban tartózkodnak, tudattalanul fogják befolyásolni a viselkedésünket. A lényegük, hogy általuk valamilyen módon kileng a személyiségünk a harmonikus működésből. Vagy a túlzott kontroll vagy éppen az impulzusok gátlásának hiánya jelzi jól, hogy ott van valami, ami nincs megengedve, feldolgozva, és beintegrálva a személyiségbe.

A tudattalan tehát visszavágyik a tudatosba. A személyiségfejlesztő munka lényege éppen abban áll, hogy lehetővé teszi e tartalmak újra, és hatékonyabb formában való bekerülését a személyiségbe. A pszichológusok több módszerrel is dolgoznak, hogy ez a folyamat végbe mehessen. A módszerek lényege, hogy a jobb agyféltekét mozgassák meg, ez a részünk hívja meg a tudattalan régiókat. Ilyen módszerek a különböző rajztesztek, művészetterápiás lehetőségek, meseterápia, imaginációs technikák, valamint, az álmok világa.

Ahogy pszichológus körökben mondani szokás, a tudattalanhoz vezető királyi út az álom. Ha valakit érdekelnek a tudattalan ösztönei, érzései, érdemes álomnaplót vezetnie. Fontos, hogy írjuk le álmainkat, mert ezáltal válik még tudatosabbá a tartalma, és nem utolsó sorban további boncolgatásra ad lehetőséget. Ha komolyan érdekelnek az álmaink, érdemes lehet egy pszichológus segítségét is kérni a feldolgozásukhoz, egy szakértő külső személy valószínűleg sok olyan új szemponttal szolgálhat, melyre mi – azért, mert benne vagyunk a folyamatban – nem látunk rá kívülről.

A tudattalan nyelve a szimbólumok világa. Nagyon izgalmas, és érdekes terület, és felszínre hozásával komoly lehetőséget kaphatunk a fejlődésre. Mivel ez gyakran korábban meg nem engedett érzelmek és normák felidézésével jár, előfordulhat, hogy félelmetesnek tűnhet. Az általa nyert „díj”, az egészségesebben, felszabadultabban, és kiegyensúlyozottabban működő személyiség azonban megéri ezt a fáradtságot.