Blog

Látásmódok. Hogyan tekintsek a dolgokra, önmagamra? Ez szép, az csúnya. Van értelme mindent minősíteni? Nem igazán, a dolgok relatívak, ami első ránézésre jónak tűnhet, nem biztos, hogy hasznunkra válik, és fordítva.

Van ehhez a témához kapcsolódóan egy kínai tanmese, ide illesztem, mert szerintem nagyon szépen illusztrálja lényeget:

Egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok között. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:

„Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?”

Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:

„Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?”

Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyi szólt:

„Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?”

Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról.

„Szerencse volt ez vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?”

Gyakran gondolkodunk feketén és fehéren önmagunkról, a minket körülvevő világról. Ezért is ítélkezünk olyan könnyen. Ha valakin a mi ízlésünknek nem megfelelő ruha van (ez lenne a jó – fehér), akkor máris bekategorizáljuk az elítélendők közé (rossz – fekete). És mindeközben józan ésszel belegondolva tisztában vagyunk azzal, hogy valószínűleg a másik nem is olyan rossz, de egyszerűbb erről nem tudomást venni.

Megnehezíti az életünket, hogy így vagyunk ezzel önmagunkkal kapcsolatban is. Ha valami nem sikerült, akkor nem vagyok elfogadható, míg ha mondok valami olyat, ami betalált másoknál, akkor én vagyok a legjobb a világon. A dolgok vagy feketének, vagy fehérnek tűnnek. Pedig minden ”jónak” van árnyoldala, és minden „rossz” valahol előnyünkre is válhat. Felfogás kérdése. Ami nehezíti a jó felfogást, hogy kevesen vagyunk, akiket így neveltek. És átprogramozni a gondolkodásunkat nem mindig a legegyszerűbb feladat.

Amit igazán fontosnak tartok kiemelni, hogy a döntés rajtunk múlik. Ezt nevezik felnőttkori felelősségnek. Felelősségnek a saját életünkért. Ez az, amit senki nem fog helyettünk felvállalni. Nekünk magunknak kell elhatároznunk, hogy mit kezdünk az életünkkel. Dönthetünk úgy, hogy továbbra is elítélünk vagy az egekig magasztalunk dolgokat. De dönthetünk úgy is, hogy nincs értelme minősíteni magunkat vagy a minket körülvevő világot, mert innen nézve lehet előnyös, onnan nézve pedig hátrányos.

Az, hogy a dolgokat megvizsgáljuk mindkét oldalról, és a szürke látásmódot (arany középutat) választjuk a fekete-fehér helyett, remek kezdet lehet az életünkért való felelősségvállalás felvállalásának irányába :)