Blog

Sokat hallani a partnerkapcsolatokat fűszerező különböző függőségekről. A legtöbbször talán a társfüggőséget emelik ki, ahol az érzelmi biztonság fenntartása céljából maradnak együtt a felek. Kevesebb szó esik a szexuális függőségről, pedig a jelenség napjainkban – amikor is divatját élik az alkalmi kapcsolatok – nagyon is létező fogalom.

A szexfüggőség, ugyanazon jellemzőkkel rendelkezik, mint bármely más függőség. A függőség tárgya utáni állandó vágy mozgatja, amelyet ha nem kap meg, az érzelmi kiegyensúlyozatlansághoz vezet. A szexfüggőség megnyilvánulhat a partnerről való állandó fantáziálásban, a partner egyedüli, és kizárólagos birtoklásának felerősödő vágyában, irigységben, és komoly féltékenységben, ha a partner úgy dönt, mással létesít szexuális kapcsolatot.

A jelenséggel járó kiemelendő tünet az erős birtoklási vágy, mely kizárólagosságot követel a partnertől. Gyakori az is, hogy a háttérben személyiségzavar áll – általában nárcisztikus, pszichopátiás – ilyenkor a személy azt éli meg, hogy csak a szexualitáson keresztül képes kapcsolódni partneréhez. A szexuális függőség egyrészről tehát megjelenhet az érzelmi kapcsolódási zavar problémájaként, mintegy pótlékaként, helyettesítőjeként a meghitt, intim kapcsolódásnak.

Másrészről, a függőségek esetén alapjaiban arról van szó, hogy valamely életterületen nem vagyunk hajlandóak vállalni a felelősséget (az általunk elkövetett hibákért, az inkompetencia érzésünkért), hozzáállásunkért, vagy azért, hogy mi magunk teremtsük meg, amire vágyunk. Ha fel akarjuk számolni a függőséget, érdemes ránézni, hogy életünkben mely területen érzünk hiányokat, és képtelenséget a változtatásra. Szexfüggőség esetén például megjelenhet a másik kontrollálásának vágya (mert valamely életterületen mi önmagunkat képtelenek vagyunk irányítani), melynek útja – úgy tűnik, lehetne – ha a másikat szexuálisan függésben tartjuk (kvázi sakkban tartjuk, hogy velünk maradjon). Csakhogy egy dolgot nem veszünk észre: a törekvéseink eredményeképp mi magunk kerülünk függő helyzetbe. Az, hogy milyen céllal vágyunk a másik kontrollálására, eltérő lehet, de általában valamely hiányból indul ki, melyet mi magunk – úgy érezzük – nem vagyunk képesek felszámolni az életünkben, és helyette jót teremteni pl. jóság, tisztaság, pénz, siker stb formájában. A függőségben lévő ember nem veszi észre, hogy rossz úton próbálja elérni céljait. Mert ahelyett, hogy a saját életében létrehozná mindazt, amire vágyik, olyan embert keres, aki már rendelkezik mindezzel, és úgy érzi, egyszerűbb őt kontrollálnia, mint megteremtenie mindazt önmagának.

Csakhogy: „Amit birtokolsz, az birtokba vesz.”

Fontos megértenünk a szexuális függőség tárgyalásakor, hogy a függő személyek gondolkodásában van még egy maladaptív stratégia. Ez pedig az, hogy nem tartják tiszteletben a másik személy határait, azét, akit birtokolni igyekeznek, akivel éppen megkívánják az együttlétet. Hiszen a függőket saját vágyaik vezérlik, ezért kevéssé képesek tisztán és racionálisan felmérni a másik személy igényeit. Ennyire erős a vágykielégítés iránti törekvésük. Éppen ettől lesz a függő függő. Itt mutatkozik meg a határ az egészséges vágykielégítés és a függőség között. Utóbbit csak saját igényeinek kielégítése mozgatja, előbbinél kiegyenlített a két oldal.

Mit lehet kezdeni a szexuális függőséggel? Először is ismerjük fel. Gyakori, hogy elbagatellizáljuk, tagadjuk, mással magyarázzuk törekvéseinket. Semmi baj nincs azzal, ha ez a helyzet áll fenn. Nem kell rögtön kígyót, békát kiabálnunk magunkra, hiszen mindannyiunknak vannak gyenge pontjai. És ha már tudjuk mi a helyzet, elkezdhetünk foglalkozni azzal, hogyan vállaljuk fel a felelősséget, vágyainkat, és mi magunk mit tehetünk azért, hogy változzanak a dolgok az életünkben. Amíg tagadjuk a valóságot, nem adunk magunknak lehetőséget a fejlődésre. És nem baj az sem, ha nem megy egyedül.