Blog

Valószínűleg mindenkinek ismerős a tökéletes társ iránti vágy. Vagy mert épp benne él, vagy mert már lemondott róla. De vajon létezik a herceg a fehér lovon? És mit tesz ez a vágyunk az aktuális kapcsolatunkban való elköteleződéssel? Lehet-e mindezt a realitáshoz igazítani? A következőkben ezekre a kérdésekre keresem a választ, néhány példa segítségével.

Meséken felnőve természetes, hogy nem a realitáshoz igazodó vágyak alakulnak ki bennünk. Tinédzserként az élet lehetőségek sorozatának tűnik, amit valamiért a szürke hétköznapokat élő, unott felnőttek nem értenek. Aztán felnőve kezdjük észrevenni, hogy vannak kötelességeink, felelősségünk, és hogy az élet mégsem csak a csodavárásról szól. De mindez nem jelenti azt, hogy ne várnánk a csodákat. Titkon sokáig abban reménykedünk, hogy mi mások vagyunk, és ha másoknak nem is, nekünk valóra fognak válni a tökéletességről szőtt álmaink. Mégpedig abban a formában, ahogy mi az elképzeltük magunknak.

Ezen oknál fogva sokáig képesek vagyunk abban a hitben élni, hogy létezik a tökéletes partner, a herceg és fehér ló formájában, valamint másik oldalról Csipkerózsika, akit csak fel kell ébreszteni az álmából, és egyből belénk szeret. Általában elmondható, hogy nem a vágyakkal van a baj, hanem a saját elképzeléseinkkel: hogy mi tudjuk, minek hogyan kellene megvalósulnia. És itt szokott az élet közbeszólni. Merthogy az élet jobban tudja. És mi ezt nehezen hisszük el neki.

És mikor döbbenünk rá, hogy az általunk álmodott tökéletes talán nem is úgy létezik, ahogy mi eddig elképzeltük?

3 példa:

Első példánkban akkor, amikor azon kapjuk magunkat, hogy már a 100. kérőre mondunk nemet. Ott feltűnhet valami. Talán mi nem csinálunk jól valamit. Az egyik herceg kicsit alacsony, a másiknak a szeme színe problémás, a harmadikkal viszont minden rendben lenne, ha nem horkolna éjszakánként. De ha egyszer horkol… Ekkor merülhet fel a kérdés, hogy mi van, ha a mi következtetéseink hibásak, és nekünk kellene más szemüveggel néznünk a partnerjelöltekre? Mi van, ha nem jár a tökéletes, mert mi van, ha nem is létezik?

A másik példa, amikor úgy vagyunk benne egy kapcsolatban, hogy igazán nem merünk elköteleződni partnerünk mellett. Mert ugye mi van, ha van jobb? Mi van, ha valahol kinn a világban ott vár minket az általunk elképzelt, minden kívánalomnak megfelelő pár? Ez a gondolatmenet persze rögtön megkérdőjelezi a jelenlegi kapcsolat létjogosultságát, amitől beindul a hibakereső üzemmód. És a hibakereső üzemmód bizony fog hibákat találni, mert hibája mindenkinek van. Nem pucolja elég fényesre a cipőjét, nem hozza ágyba a reggelit, nem emlékszik a névnapomra, és még sorolhatnánk. Ekkor választás elé kerülünk: otthagyjuk-e lovagunkat a szürke hátasán, és keresünk egy másikat, aki fehéren ül, vagy észrevesszük, hogy mindig is szürke lovon ült, csak mi láttuk fehérnek, illetve hogy a miáltalunk meglovagolt paripa is valószínűleg a szürke egy árnyalatában tetszeleg. És hogy nem is olyan rossz szín az a szürke.

Harmadik példánk, amikor két emberből próbáljuk összeállítani a tökéleteset. A meglévő kapcsolatban már ugyan nincs meg az a tűz, ami régen, de kiszámítható, és szeretjük a másikat, még ha a szex nem is az igazi. Emellé érkezik meg a munkahelyen a friss szerelem, mely tüzes, és ami mindent tud, amit a régi nem. Egy ideig szépen fut a két viszony párhuzamosan, és nekünk nem kell választanunk, hiszen milyen jó, a kettő együtt alkot egy tökéleteset. De aztán valami történik. Általában érzelmi vonalon csúszik meg a dolog, és a szerető szeretne partnerszintre jönni, vagy otthon lepleződünk le, és tör ki a balhé. Mindenestre előbb-utóbb garantált a fejfájás. Itt is komoly döntés előtt állunk: belátjuk, hogy túl sokat akarunk, és visszavonva elvárásainkból megelégszünk valamivel, ami nem tökéletes, vagy hagyjuk, hogy az események döntsenek helyettünk. Utóbbi esetben nem garantált a boldogság.

A három példa azt hivatott illusztrálni, hogy komoly érzelmi krízisekkel kell annak szembenéznie, akinek nem elég jó semmi és/vagy senki. A tökéletes pár keresése közben nem ritka két szék közül a pad alá esni, és egyedül maradni, már ha mertünk valakit választani egyáltalán. Hogy létezik-e a herceg fehér lovon? Nem. De lehet, hogy van neki egy szép, világosszürke sörényese, ami jól passzol ahhoz, amire mi is szívesen felülnénk. És persze nem árt körülnéznünk a saját portánkon sem. Mert ha mi fekete lovon ülünk, ugyan miért egy fehér lovon ülőnek tetszenénk meg?

És még egy tipp: elvárás-mentes, elégedett hozzáállás kialakításához sokat segít a szeretet megélése, megengedése :)