Blog

A legtöbb pszichológus komoly hangsúlyt fektet a gyermekkori élmények feltárására és feldolgozására. A köztudatban is elterjedté vált a lelki problémákat a gyermekkorba visszavezetni: „Igen, biztos ért valami trauma gyerekkoromban, azért vagyok ilyen.” Vagy: „Gyerekként bántalmaztak, a pszichológusom szerint ezt kell feldolgoznom.”

Gyakran tapasztalom, hogy bár népszerű a gyerekkorral foglalkozni, a kliensek nagy része valójában nincs tisztában a gyerekkori élmények fontosságának valódi okával. Jellemzően valamilyen misztikus légkör lengi körbe a témát, mintha megfogalmazhatatlan és érthetetlen okokból lenne fontos mindez.

A valóság ennél sokkal egyszerűbb. Gyermekkorban ahogy minden más is, az agy is növekedési fázisban van. Az agyunk segítségével vagyunk képesek racionálisan felfogni a világot. Nem véletlen, hogy a gyerekek sokkal ösztönösebbek és főleg érzelmi döntések által vezéreltek. Főleg 10 éves kor alatt még nem a racionális döntések tűnnek „ésszerűnek”.

Azt tudjuk, hogy mély hatással az érzelmi élmények vannak ránk. Gondoljunk bele: egy olyan időszakban, ahol túlnyomóan csak érzelmi élmények érnek, mekkora hatással lehetnek ránk. Főleg úgy, hogy nincs lehetőségünk arra sem, hogy helyére rakjuk ezeket a tapasztalatokat, hiszen az agyunk erre még nem képes. Ez az oka tehát, hogy sok rosszul értelmezett és berögzült gondolkodásmód származik gyerekkorból. Van sok olyan stratégia, amely gyerekként még hasznos volt, de ezek felnőttkorra gyakran csak gátolnak bennünket.

Összefoglalva a lényeget: gyerekként az agyunk még éretlen, ezért az érzelmeinkre támaszkodunk. Mivel az élményeket csak kis mértékben vagy egyáltalán nem befolyásolja a racionalitás, a teljes élmény érzelmi lesz. Emiatt van, hogy az itt átélt élmények sokkal mélyebbre tudnak jutni, hiszen nincs ott az agy racionalizáló hatása.

És ez rendben is van így. Ami problémás, ha olyan viselkedésmódokat tanulunk, amik hosszú távon nem segítik a sikeres életet. Például ha gyerekként a szüleink kiszámíthatatlan módon viselkedtek, és nem lehetett tudni, hogy mikor jön a következő „támadás”, attól bizalmatlanná válunk, és felnőttként is jó eséllyel maradunk ennél a stratégiánál. Ami gyerekkorban kifizetődő volt – megérte állandóan figyelni és inkább a rossztól tartani, hogy elkerüljük azt – felnőttként aláássa a mély és intim kapcsolatokat.

Jó hír, hogy meg lehet változtatni még az ilyen mélyen futó gondolkodásmódokat is. Némelyik több időt vesz igénybe, hiszen nagyon mélyen belénk égtek. A legtöbb esetben segít az, ha megértjük, hogy az adott gondolkodási stratégia miért hibás, és miért nem szolgálja a fejlődésünket. Onnan már csak egy lépés új irányba terelni a figyelmünket, és máshogy állni a dolgokhoz. A kitartásnak és következetességnek itt is döntő jelentősége van.

Összességében kiemelném, hogy a gyerekkori élményeknek valóban komoly súlya van felnőttkorban is, az akkor megélt érzelmi élmények mélysége miatt. Azonban bármilyen mélyen is van berögzülve egy viselkedésforma, megváltoztatható, és idővel akár egy teljesen új személyiséget is kialakíthatunk. Fontos, hogy tudjuk, milyenek szeretnénk lenni, és ennek irányába tegyünk erőfeszítéseket.